Márc. 11-én tartották a csángók harmadik találkozójukat Sepsiszentgyörgyön. Eljöttek többen a csángó falvakból, a Sepsiszentgyörgyre, Csíkszeredába, Brassóba elköltözött csángómagyarok és a segíteni akarók. László Imre Csíkszeredában élő ügyvéd azért jött, hogy jogi tudását felajánlja a csángóknak. Azt szeretnék elérni, hogy imádkozhassanak, tanulhassanak anyanyelvükön. Elhangzott Lakatos Demeter csángó költő neve is, Jelen volt Demse Márton, aki csángó tárgyú írásait visszakapta a szekuritatétól. A találkozón többen felszólaltak, köztük Kallós Zoltán, Zöld Péter, Erőss Péter /Sepsiszentgyörgy/, ifj. Erős Péter /Pusztina/, Bartos János /Klézse/, Pozsony Ferenc /Kézdivásárhely/, Duma János /Diószén/, Nistor Tinca /Pusztina/, Farkas János /Klézse/, Istók György /Klézse/. A találkozón a Klézséről származó, Kézdivásárhelyen élő Bordás Valerica énekelt. /Egyed Emese: Mert nektek van más mámátok. = Helikon (Kolozsvár), márc. 23./
1997. február 21.
Gyimesbükkön tartotta tisztújító közgyűlését a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége. Az MCSMSZ ügyvezetői elnöki tisztét a továbbiakban is Csicsó Antal, Csíkszeredában élő, csángó származású történelemtanár látja el, s ő helyettesíti Erőss J.Pétert is, aki magánéltei okokra hivatkozva lemondott a szövetség elnöki tisztségéből. Az MCSMSZ művelődési felelőse az onesti-i Nyisztor Ilona, tanügyi megbízottja a Pusztinán élő Fehér Katalin, a szociális kérdésekért a klézsei Istók György felel. A "szövetség felszámolja sepsiszentgyörgyi székhelyét, ideiglenesen Gyimesbükkre, távlatilag Bákóba költöztetik azt." A sepsiszentgyörgyi székhely felszámolását az anyagi okok mellett az RMDSZ nagyméretű közönye is siettette. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 24./
2000. szeptember 21.
A Bákó megyei románok elmagyarosításának veszélyére hívta fel Mugur Isarescu kormányfő figyelmét szept. 20-án Anghel Stanciu, a Nagy-Románia Párt alelnöke, a képviselőház oktatásügyi bizottságának elnöke. A nacionalista politikus szerint a Moldvai Csángó Magyar Szövetség vezetői, nevezetesen Duma András, Istók György és a két Csicsó András (apa és fia) Klézsén és a környező településeken 1991-től folyamatosan nyomást gyakorolnak a román nemzetiségű lakosokra, félremagyarázva a történelmet és a vallási hovatartozást. Stanciu arra figyelmezteti Isarescut, hogy a csángók elmagyarosítását morálisan és anyagilag az RMDSZ és a magyarországi kormány támogatja. /A csángók magyarosításától tart a PRM. = Krónika (Kolozsvár), szept. 21./
2000. szeptember 22.
Kötő József oktatásügyi minisztériumi államtitkár lemondását követelte Anghel Stanciu /Nagy-Románia Párt/ képviselő, a képviselőház tanügyi bizottságának elnöke, aki Mugur Isarescu miniszterelnök közbelépését is kérte. Stanciu szerint Kötő megszegte a tanügyi törvény előírásait, és "az etnikai alapon történő megkülönböztetést támogatja". Stanciu kijelentette, Kötő József kezdeményezésére parancsot adtak ki, hogy a magyar nyelv tanítását kérő klézsei csángó szülők hamis névjegyzékét állítsák ki. Stanciu szerint az 1992-es népszámlálás alapján a Bákó megyei Klézse község nemzetiségi megoszlása a következő: a 6702 lakosból 6385-en vallották magukat románnak, 11-en magyarnak, 305-en csángónak, ami pedig az anyanyelvet illeti, 6516 személy anyanyelve a román, 15 személyé a magyar, 171-en pedig más nyelvet tartottak anyanyelvüknek. "A Magyar Csángószövetség terrorizálja a lakosságot, és kényszeríti a románokat, hogy magyarnak vallják magukat, az RMDSZ és a magyar kormány pedig különböző segélyeket folyósít a szövetségnek, amivel a listákra való iratkozásra csábítja a románokat" - állította Stanciu, aki szerint Duma András, ifj. és id. Csicsó Antal, valamint Istók György "a csángók eredetét tükröző történelmi igazság elferdítésére törekednek." A képviselő kérte az Andrei Marga által kibocsátott 2000/3113-as rendelet semmisnek nyilvánítását, és egy 669 klézsei csángó aláírásával ellátott beadványra hivatkozott, amelyben ezek a magyar kormány és az RMDSZ részéről történő nyomás gyakorlására panaszkodnak. - Kötő József a Szabadságnak elmondta, Anghel Stanciu akciója szervesen kapcsolódik az oktatásügyi minisztérium Bákó megyébe kiszállt bizottságának botrányos megfenyegetéséhez. Az államtitkár kijelentette, minden fenyegetés, nyomás ellenére kitart amellett, hogy a csángók gyakorolhassák az alkotmány és a tanügyi törvény garantálta jogukat, hogy anyanyelvükön tanulhassanak. "Nem kívánunk történelmi vitába bocsátkozni a Nagy-Románia Párttal a csángók eredetéről, Anghel Stanciu kezdeményezésének pedig adminisztrációs következményeit is vállaljuk, munkatársaimmal együtt" - nyilatkozta Kötő József. - Szilágyi Zsolt, a csángók parlamenti képviseletére felkért Bihar megyei képviselő elmondta, valóban létezett egy beadvány, ami a Bákó megyei prefektus és Klézse polgármestere szervezte gyűlés nyomán született, ahol a megye elöljárói azt állították, hogy kötelező magyar oktatás bevezetése készül az iskolákban. - A magyar nyelv fakultatív módon történő tanítását kérő szülőknek minden joguk megvan ehhez - jelentette ki Szilágyi, aki szerint a tanügyminiszternek kötelessége betartani saját rendelkezéseit, és nem szabad engednie a Nagy-Románia Párt zsarolásának. /Salamon Márton László: Kötő József menesztését kérte Anghel Stanciu. A nagy-romániás képviselő a csángók beadványára hivatkozott. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./
2002. április 30.
A csángók román eredetét próbálták alátámasztani egy bukaresti szemináriumon
Ez alkalommal mutatták azonban be a Bukaresti Tudományegyetem és a CURS közvéleménykutató-intézet Moldvában készített felmérését is, mely szerint a csángók többsége román nemzetiségűnek érzi magát. A rendezvényre eredetileg nem kaptak bebocsáttatást a csángómagyarok képviselői, végül azonban néhány szó erejéig megszólalhattak. Számos Európa tanácsi dokumentumot felülvizsgálnak, ha új elemek válnak ismertté, vagy az események tovább fejlődnek – jelentette ki a Krónikának Vasile Dancu tájékoztatási miniszter. A miniszter szerint az Európa Tanács jelentéstevői minden bizonnyal megtalálják annak a lehetőségét, hogy ajánlásaikat felülvizsgálják, és úgy fogalmazzák meg azokat, hogy a valóságot tükrözzék. Arra a kérdésre, hogy miért nem hívták meg a szemináriumra azokat a történészeket, akik a csángók magyar eredetét vallják, a miniszter kijelentette, Budapestre, vagy Csíkszeredába sem hívták meg a Román Akadémia képviselőit, amikor ott hasonló rendezvényeket tartottak. Vasile Dancu hozzátette, ha egy közösség kéri az anyanyelvi oktatást, azt a román törvények szerint kell megadni, nem szükséges ehhez az Európa Tanács ajánlása. A felmérés szerint a megkérdezetteknek mindössze fél százaléka vallotta magát csángó nemzetiségűnek. 93 százalék román, 5,5 százalék magyar nemzetiséget mondott a kérdezőbiztosoknak. A felmérésben külön kérdések vonatkoztak azokra, akik magukat csángónak tekintették, (13 százalék) és azoknak, akiket a környezetük csángónak tekint, de ők maguk nem érzik magukat annak (13 százalék). A két csoport összeadásával meghatározott csángóknak kilencven százaléka beszéli – a felmérés szerint – a csángó nyelvet, 62 százalékuk otthon a családban is ezt a nyelvet használja, 7 százalékuk mondta magyarnak, 31 százalékuk románnak a család nyelvét. A felmérés szerint a családban csángó nyelven beszélőknek csupán 2 százaléka szeretné, ha gyermekei magyar tannyelvű iskolába járnának. Ugyanennek a csoportnak a 3 százaléka szeretné, ha a templomokban magyar nyelven miséznének. A szeminárium résztvevői között volt Eugen Simion, a Román Akadémia elnöke és Vasile Dancu tájékoztatási miniszter mellett Ecaterina Andronescu oktatásügyi miniszter, Valer Dorneanu, a képviselőház elnöke és Petru Ghergeli iasi-i római katolikus püspök. Borbély László képviselő személyesen vitte be az előzőleg kitiltott Bartha Andrást, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnökét, Nyisztor Tinkát, a pusztinai Szent István Egyesület elnökét, és a klézsei Istók Györgyöt a terembe. A nemzetköziként meghirdetet szemináriumot – amint a kizárólag angol nyelven kitűzött transzparens is jelezte – elsősorban a bukaresti nagykövetségek képviselőinek szánták. Közülük azonban csak néhányan jelentek meg a rendezvényen, a fordítóknak nem akadt dolguk, valamennyi előadó román nyelven tartotta meg előadását. Meghívták az Európa Tanács csángó-jelentését elkészítő Tytti Isohookana Asunmaa képviselőasszonyt is, aki azonban egyéb elfoglaltságaira hivatkozva távol maradt.
Demény Lajos történész épp hogy megszólalhatott. Nyisztor Tinka azt mondta el, hiányolta a tudományos érvelések sorából az asszimiláció kifejezést. „Csángó nyelv nincsen, csupán a magyar nyelv dialektusairól beszélhetünk” – jelentette ki. A rendezvény vége felé Szilágyi Zsolt képviselő üdvözölte, hogy az Európa Tanács és a Helsinki Emberjogi Bizottság után a román kormány is elkezdett figyelni a csángók kérdésére, de – mint elmondta – szerencsésebb lett volna, ha a konferencia nem a múlttal, a csángók eredetével, hanem a jövővel, az Európa Tanács ajánlásaival foglalkozott volna. A klézsei Istók György úgy sommázta a szemináriumon szerzett tapasztalatait: „Hét évvel ezelőtt karóval próbálták kiverni egy klézsei gyűlésen a fejünkből a magyarságot, most a szavak eszközét találták meg. Finomodtak a módszerek.”
/Gazda Árpád: Strasbourgba üzentek csángó-ügyben. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 30./
2002. április 30.
A csángók román eredetét próbálták alátámasztani egy bukaresti szemináriumon
Ez alkalommal mutatták azonban be a Bukaresti Tudományegyetem és a CURS közvéleménykutató-intézet Moldvában készített felmérését is, mely szerint a csángók többsége román nemzetiségűnek érzi magát. A rendezvényre eredetileg nem kaptak bebocsáttatást a csángómagyarok képviselői, végül azonban néhány szó erejéig megszólalhattak. Számos Európa tanácsi dokumentumot felülvizsgálnak, ha új elemek válnak ismertté, vagy az események tovább fejlődnek – jelentette ki a Krónikának Vasile Dancu tájékoztatási miniszter. A miniszter szerint az Európa Tanács jelentéstevői minden bizonnyal megtalálják annak a lehetőségét, hogy ajánlásaikat felülvizsgálják, és úgy fogalmazzák meg azokat, hogy a valóságot tükrözzék. Arra a kérdésre, hogy miért nem hívták meg a szemináriumra azokat a történészeket, akik a csángók magyar eredetét vallják, a miniszter kijelentette, Budapestre, vagy Csíkszeredába sem hívták meg a Román Akadémia képviselőit, amikor ott hasonló rendezvényeket tartottak. Vasile Dancu hozzátette, ha egy közösség kéri az anyanyelvi oktatást, azt a román törvények szerint kell megadni, nem szükséges ehhez az Európa Tanács ajánlása. A felmérés szerint a megkérdezetteknek mindössze fél százaléka vallotta magát csángó nemzetiségűnek. 93 százalék román, 5,5 százalék magyar nemzetiséget mondott a kérdezőbiztosoknak. A felmérésben külön kérdések vonatkoztak azokra, akik magukat csángónak tekintették, (13 százalék) és azoknak, akiket a környezetük csángónak tekint, de ők maguk nem érzik magukat annak (13 százalék). A két csoport összeadásával meghatározott csángóknak kilencven százaléka beszéli – a felmérés szerint – a csángó nyelvet, 62 százalékuk otthon a családban is ezt a nyelvet használja, 7 százalékuk mondta magyarnak, 31 százalékuk románnak a család nyelvét. A felmérés szerint a családban csángó nyelven beszélőknek csupán 2 százaléka szeretné, ha gyermekei magyar tannyelvű iskolába járnának. Ugyanennek a csoportnak a 3 százaléka szeretné, ha a templomokban magyar nyelven miséznének. A szeminárium résztvevői között volt Eugen Simion, a Román Akadémia elnöke és Vasile Dancu tájékoztatási miniszter mellett Ecaterina Andronescu oktatásügyi miniszter, Valer Dorneanu, a képviselőház elnöke és Petru Ghergeli iasi-i római katolikus püspök. Borbély László képviselő személyesen vitte be az előzőleg kitiltott Bartha Andrást, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnökét, Nyisztor Tinkát, a pusztinai Szent István Egyesület elnökét, és a klézsei Istók Györgyöt a terembe. A nemzetköziként meghirdetet szemináriumot – amint a kizárólag angol nyelven kitűzött transzparens is jelezte – elsősorban a bukaresti nagykövetségek képviselőinek szánták. Közülük azonban csak néhányan jelentek meg a rendezvényen, a fordítóknak nem akadt dolguk, valamennyi előadó román nyelven tartotta meg előadását. Meghívták az Európa Tanács csángó-jelentését elkészítő Tytti Isohookana Asunmaa képviselőasszonyt is, aki azonban egyéb elfoglaltságaira hivatkozva távol maradt.
Demény Lajos történész épp hogy megszólalhatott. Nyisztor Tinka azt mondta el, hiányolta a tudományos érvelések sorából az asszimiláció kifejezést. „Csángó nyelv nincsen, csupán a magyar nyelv dialektusairól beszélhetünk” – jelentette ki. A rendezvény vége felé Szilágyi Zsolt képviselő üdvözölte, hogy az Európa Tanács és a Helsinki Emberjogi Bizottság után a román kormány is elkezdett figyelni a csángók kérdésére, de – mint elmondta – szerencsésebb lett volna, ha a konferencia nem a múlttal, a csángók eredetével, hanem a jövővel, az Európa Tanács ajánlásaival foglalkozott volna. A klézsei Istók György úgy sommázta a szemináriumon szerzett tapasztalatait: „Hét évvel ezelőtt karóval próbálták kiverni egy klézsei gyűlésen a fejünkből a magyarságot, most a szavak eszközét találták meg. Finomodtak a módszerek.”
/Gazda Árpád: Strasbourgba üzentek csángó-ügyben. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 30./
2002. július 19.
Áltudósok, úgynevezett "néprajzkutatók" a Jászvároson rendezett kétnapos nemzetközi konferencián igyekeztek ismételten átírni, meghamisítani a moldvai csángók eredetével, kultúrájával és nyelvével kapcsolatos tényeket. Gúzs Imre idézett egy régen őrzött írásos dokumentumot, melyet Istók György írt a klézseiek és a somoskaiak nevében, megköszönve, hogy ott táborozhattak csángó gyermekek. A levél címzése: "Tisztelt Szatmári üsmeretlen testvérekhez". A levélben ez áll, többek között: "Erőssen, szépen köszönjük, hogy nem sajnálták üdeiket nyári szabadságukat feláldozni, s foglalkozni e mük kicsi csömetéinkkel egy számukra üsmeretlen országrész szépségeit megmutatni. Minden szülö nevében köszönöm a kentek szüvességét. Adja az Isten hogy ezek a kicsi palánták nagyot nőve esztendők multával termést hozzanak!" "Az első élmények az első megdöbbenések, hiszen ott idegenben és majdnem ugy beszélnek az emberek mind itthon apikáék s mámikáék. S mondom kenteknek ezek már tudják hová es tartoznak." /Gúzs Imre: Balladák földjének magyarjai. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 19./
2008. augusztus 30.
Lassan helyükre kerülnek a dolgok, s a történelemtudomány Romániában is elnyeri méltó helyét, azaz kiderül a valóság a román nép és a Románia területén élő népcsoportok történetéről. Egy jászvásári hattagú kutatócsoport Silviu Vacaru, az A. D. Xenopol Történelemtudományi Intézet főkutatója vezetésével hozzálátott egy eddig feldolgozatlan dokumentációs forrás kiadásához. Három év leforgása alatt tizennégy kötetben fogják megjelentetni a moldvai kincstár 1820–1852 közötti jellegzetes adóösszeírásait, a katagráfiákat. Most látott napvilágot az első kötet, mely Roman vidékének 1820-beli katagráfiáit tartalmazza, Lucian-Valerian Lefter fiatal történész doktorandusz gondozásában. A katagráfiák a moldvai kincstár által a XIX. század első felében készített adóösszeírások. Cirill betűkkel írták, tehát hallás után, így a neveket nem tették felismerhetetlenné. Például a Prjastii Unguri nevű faluban – már a település neve is jelzi, hogy magyarokról van szó – olyan nevek találhatók, mint Mihai Antal, Ilies Martin – Mihály Antalról és Illyés Mártonról van szó. Ugyanígy szerepel Márton Ferenc, Péter Tamás, Ferenczi Márton, Péter Mihály, Kamarás János (Ianos Comoras), Bálint Mihály, Katona Antal, Pérer Gergely Miklós, Gábor György, Fekete Péter (Petre Fichiteu), Istók György, Józsa nevű magyar tanítóval (Joja, dascal ungurescu). Sok férfinév mellett az szerepel, hogy székely vagy magyar. Sok településen vannak magyarok a listán. Az adóösszeírásokat románok végezték, a neveket hallás után, de természetesen, kissé átrománosítva írhatták, s a megfejtést, a cirillből a latin írásba való átültetést is románok végezték, tehát természetes a románhoz való hasonulás, de így is szembeötlőek a magyar származású nevek. A bevezetőben olvasható: „A katagráfiákból kitűnik a Moldvába való tömeges erdélyi és bukovinai bevándorlás a XVIII. század végén és a következő század első felében. A látványos demográfiai robbanást nem lehet természetes szaporulattal magyarázni, hanem éppen a határon túlról érkezett bevándorlók letelepedésével. ” „A katagráfiák megkönnyítik a moldvai nemzeti és felekezeti kisebbségek jobb megismerését. A kérdés elsősorban a moldvai római katolikus népesség eredetét illeti, mely nagyon ellentmondásos témává vált vallási és nacionalista okokból, valamint az etnikai beolvasztási folyamatok jelensége miatt. Az érintett településeken élő családok genealógiai kutatása során a katagráfiákban megtalálhatóak a legrégebbi dokumentált nemzedékek, így meg lehet állapítani, hogy ezek a családok az 1800-as években románok vagy más nemzetiségűek voltak. Ilyen meggondolásból elsődleges a Bákó, Neamt és Roman kerületek katagráfiáinak kiadása, ugyanis itt mai napig léteznek mind nemzetiségi, mind vallási szempontból vegyes települések. Moldvában a székelyeket már a XVI. században említik írott dokumentumok, később, a XVIII. század folyamán (1718-ban, 1744-ben, majd 1761 és 1764 között) sokan menekültek Erdélyből Moldvába a főúri rend üldöztetése és véres megtorló intézkedései miatt, aztán 1778-ban újabb menekülteket jegyeztek: az I. székely határőrezred szökevényeit. Az ő utódaik, akik Roman vidékén katolikus falvakban telepedtek le, azok a székelyek, akik "katonáknak neveztetnek"”. Az előszó szerint mellőzték a csángók eredetének kérdését. /Szekeres Attila: Perdöntő bizonyíték a csángók eredetéről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 30./
